Barcs (németül: Draustadt, horvátul: Barča) egy város Somogy megyében, a Barcsi járás székhelye.

Fekvése

A Barcsi járás természetes központja, a horvát határ és a Dráva folyó mellett helyezkedik el. A város a Duna–Dráva Nemzeti Park területén fekszik.

Megközelíthető a 6-os és a 68-as főúton (az előbbi útnak itt van a végpontja, határátkelő Horvátországba, a határ túloldalán Trézenföld település található), vasúton a Nagykanizsa–Pécs-vasútvonalon. A többi vasút, ami a várost érintette (Kaposvár, Nagyatád valamint Sellye-Harkány–Villány, Horvátország felé), megszűnt.

Gazdaság

Az 1870-es évektől Barcs kihasználta az általános fellendülést, és hogy Szlavónia felé Somogy vármegye kapuja, gazdasága így gyors fejlődésnek indult. Ez a lendület tört meg 1920-ban, mikor a város országhatár menti településsé vált. A két világháború közötti időszakban csendes átalakulás során elsősorban az állati és növényi termékeket feldolgozó élelmiszer- és könnyűipari ágazatok fejlődtek, téglagyárak, bőrgyárak, fa- és lenfeldolgozó üzemek, szeszgyárak, vágóhidak, sertéshizlaldák, sajtgyárak és tejüzemek létesültek. Az 1945 utáni újabb jelentős változás után az építőanyag-gyártás, a vegyipar, a malomipar, a fafeldolgozás és egyéb könnyűipari ágazatok kaptak hangsúlyt. Barcsot az 1990-es rendszerváltozást követően a gazdasági szerkezetváltás, a nagyvállalatok szétesése, az ipar jelentős leépülése, a piacvesztés és a privatizáció válságjelenségei erősen sújtották. Olyan cégek szüntették be a helyi gyártást, mint például a Kemikál, amely műanyagfeldolgozó gyárat működtetett a városban. Ezeket a negatív hatásokat némileg tompította, hogy a délszláv háborút követően megindult a horvát bevásárlóturizmus. Fénykorában a kereskedelmi és szolgáltató vállalkozások száma közel 700 volt, amely ágazat a déli szomszédunkban lezajlott konszolidáció után erősen visszaesett, és napjainkban a háború előtti „normális” szinten működik.

A városban jelenleg két iparterület található, mindkettő kizárólag magántulajdonú ingatlanokból áll, és folyamatban van egy harmadik, városi tulajdonban levő ipari zóna építése.

Horvátország európai uniós csatlakozásával Barcs határmentisége oldódott, újból egyre jobban ki tudja használni a kapu helyzetét. Így van ez az idegenforgalomban is, amely elsősorban a Duna-Dráva Nemzeti Parkra és a fürdőre támaszkodva egyre jelentősebb szerepet tölt be a város gazdasági életében.

Népesség

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 79,6%-a magyarnak, 1,5% németnek, 8% cigánynak, 2,4% horvátnak mondta magát (20% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 50,8%, református 5,1%, evangélikus 0,4%, felekezet nélküli 12,2% (30,6% nem nyilatkozott).

Testvérvárosai

Sinsheim, Németország
Székelyudvarhely, Románia
Verőce, Horvátország
Zselíz, Szlovákia

Forrás: Wikipédia